A háromgyermekes Erdei Zsolt élete nem csupán a sportban volt kihívásokkal teli: a hétköznapokban is kemény küzdelmekkel néz szembe, ugyanis két kisebb gyermeke is speciális nevelési igényű. A világbajnok ökölvívó megható őszinteséggel mesélt kislányáról, Grétiről, aki autizmussal él.
Így küzd a mindennapokban Zsolt
Erdei Zsolt három gyermek édesapja: legidősebb fia, Viktor korábbi kapcsolatából született, majd jelenlegi párjával, Rékával született meg Gréti (2014) és Vilmos (2017). Mindkét kisebb gyermek koraszülötten jött világra, és speciális nevelési igényt igényelnek: Gréti autista, Vilmos ADHD-s.
Zsolt nem szépít: elérzékenyülve és őszintén beszél arról, milyen nehézségekkel szembesül nap mint nap:
„Grétink különlegesen viselkedik. Néha rájön az öt perc, és elkezd kacagni. Szeretnénk leállítani, mert egy idő után már mindenkinek az agyára megy, de leállíthatatlan. Én néha fel is adom, nem is akarom megérteni, csak támogatni.”
A sportoló bevallotta, hogy sokszor türelmet próbáló pillanatokat élnek meg:
„Néha vannak olyan kirohanásai, sírásai, kiabálásai, hogy megpróbálom sokkhatásnak kitenni, és pont az ellenkezőjét csinálom, mint amit kellene. Például hisztizik, dobálja magát, és akkor odamegyek hozzá, finoman megsimogatom. Ő meg néz rám nagy szemekkel, és érzem, ellazul a válla. Nem mindig van türelmem ahhoz, hogy el tudjam viselni.”
„Ő egy csoda” – a feltétlen apai szeretet
Zsolt megható szavakkal beszélt Grétiről, és nem titkolja, mennyire büszke rá:
„Ő egy különleges gyerek. Ő egy csoda. El nem cserélném senkire és semmire. A lénye, a nyüzüge kis teste, ahogy lelkesedni tud dolgokért…”
Az édesapa azt is elárulta, hogy lánya autodidakta módon tanult meg olvasni:
„Egyedül megtanult olvasni, ha elmegyünk könyvtárba, öt-hat könyvet kiveszünk, aztán anyuka másnap viheti is vissza, mert elolvasta őket.”
Koraszülöttként indult, hősiesen halad előre
Gréti koraszülötten született, és már a kezdetektől komoly kihívásokkal kellett megküzdenie – idézte Erdei szavait a story.hu:
„Huszonhét hétre 920 grammal született. Úgy indult az élete, hogy hatvan napig inkubátorban volt. Aztán nagy nehezen hazaengedték. Nagyon lassan állt fel, sokáig csak feküdt a szőnyegen, nem tudott semmit csinálni. Kétéves volt, mire úgy, ahogy megtanult járni, aztán a viselkedésével, a kiakadásaival elkezdtünk komolyabban foglalkozni. Mindent megteszünk a fejlődéséért, és szépen lassan kupálódik.”
Veled is megtörtént már hasonló?
Erdei Zsolt vallomása nem csupán megható, de sok szülő számára ismerős lehet. Te is nevelsz vagy ismersz olyan gyermeket, aki másképp működik, mint a többség? Oszd meg a tapasztalataidat, vagy küldd tovább ezt a cikket egy olyan ismerősödnek, akinek erőt adhat Zsolt története!
